Ha egy versenytárs egy feladatot gyorsabban vagy olcsóbban végez el, mert az AI azt a feladatot nagyrészt átveszi, az a mérés pillanatában tény. A kérdés, ami ezután következik, ritkán merül fel: meddig marad ez előny? Egy AI-alkalmazás, amely egy dimenzió mögötti munkát átveszi, legtöbbször nem titok. Nincs szabadalom egy útvonalakat optimalizáló tervezési algoritmusra, nincs kizárólagosság egy ajánlatokat összeállító modellre. Amit az egyik beállított, azt a másik is beállíthatja. A kérdés nem az, hogy ez lehetséges-e, hanem hogy mibe kerül ez a beállítás, milyen gyorsan megy, és hogy az előny addigra nem tolódott-e már el valami másra.
Két vállalatnak, amelynek hasonló technológiához van hozzáférése, nem kell ugyanabban a pillanatban előnyre szert tennie. A különbség abban rejlik, ami már megvolt, mielőtt az AI a képbe került. Egy vállalat, amelynek rendezett adatai, dokumentált folyamatai és olyan csapata van, amely megszokta a tanácsot adó, nem pedig végrehajtó rendszereket, néhány hét alatt működésbe hozhat egy AI-alkalmazást azon a dimenzión, amely a vásárlók számára számít. Egy vállalatnál, ahol a tudás fejekben van, az adat szétszórt fájlokban, a döntések pedig tapasztalaton alapulnak, előbb hónapokra van szükség ennek rendezéséhez, mielőtt az AI kezdhetne ezzel valamit. Ugyanaz a technológia, más felfutási idő. Ez a különbség magyarázza, miért aratja le az egyik vállalat máris az előnyt, míg a másik talán csak egy év múlva kezd bele.
Minden olyan dimenzión, amelyen a vállalatokat összehasonlítják, három mozgás egyike zajlik. Az elsőnél az AI szinte teljesen átveszi a feladatot; a dimenzió ekkor gyorsan alapfeltétellé válik megkülönböztető tényező helyett, mert mindenki, aki beállítja, körülbelül egyszerre éri el. A másodiknál egy ember továbbra is jóváhagy vagy elutasít, alapos okkal; itt egy előny tovább tart, mert nem csupán a technológiáról van szó, hanem e felügyelet minőségéről, amelyet nehezebb lemásolni. A harmadiknál a feladat emberi munka marad; az innen származó előny a legtartósabb, de a legkevésbé skálázható. Hogy a három közül melyik melyik dimenzióra érvényes, piaconként és időpontonként változik, és éppen ezért melyik dimenziók válnak értéktelenné, ha mindenki AI-t vet be más kérdés, mint hogy melyik dimenziók ezek már most.
Három tényező határozza meg együttesen, meddig tart ki egy AI-vezérelt előny: mennyire látható az alkalmazás a versenytársak számára, milyen alacsony a küszöb a lemásolásához, és milyen gyorsan tud a piac többi része erre átállni. Egy automatizált tervezés révén elért gyors szállítási idő minden vásárló, és így minden versenytárs számára látható, és egy hasonló rendszer kiépítésének küszöbe egy megfelelő méretű szereplő számára gyakran korlátozott. Egy saját historikus adatok AI-elemzésén alapuló ügyfélkutatási előny kevésbé látható és kevésbé könnyen lemásolható, mert maga az adat nem átvihető. Aki pontosan tudni akarja, mit nem tud lemásolni egy versenytárstól, amely AI-t vet be, annak tehát nem az alkalmazásra kell néznie, hanem arra, ami mögötte áll.
Egy előny tartóssága nem csak a meglévő versenytársaktól függ. Egy belépő, amely egy meglévő szervezet terhei nélkül indul, egy olyan dimenziót, amelyen a bejáratott szereplők még emberi munkával dolgoznak, azonnal AI-val állíthat be. Nincs meglévő folyamat, amelyet át kellene alakítani, nincs meglévő csapat, amelyet hozzá kellene igazítani; csak egy választás van a munkamódszerre, amely az első naptól kezdve automatikusan skálázódik. Ez egy ilyen belépőt nem eleve fenyegetéssé tesz, de valóban más idővonalat jelent, mint a bejáratott versenytársak egymás közötti viszonyáé. Az, hogyan ismer fel egy személyzet nélkül induló belépőt, tehát olyan kérdés, amely elválik attól a kérdéstől, hogy a meglévő versenytársak hogyan viszonyulnak egymáshoz.
Az a kérdés, meddig tart ki egy AI-előny, munkáról és versenypozícióról szól, nem arról, ki milyen funkciót tölt be. Amit egy munkáltató a felszabadult kapacitással tesz, saját jogi kötelezettségei alá tartozik, és a munkáltató döntése; itt arról van szó, mely feladatokat tudja az AI átvenni, melyeket vesz át részben, felügyelettel, és melyek maradnak emberi munka, valamint hogy ez mit jelent a versenytársakkal való összehasonlítás szempontjából.
Annak megbecslése, meddig tart ki egy előny, soha nem egy rögzített szám. Attól függ, milyen gyorsan tudnak a versenytársak felzárkózni, mennyire látható az alkalmazás, és attól, hogy maga a dimenzió holnap is számít-e egy vásárló vásárlási döntésében. Egy dimenzión elért pontszám semmit sem mond, ha maga a dimenzió megkülönböztető tényezőből alapfeltétellé tolódik el; ekkor a mai összehasonlítás egy év múlva már nem lesz releváns, bármilyen gondosan is készült. Ez az oka annak, hogy hogyan pontoz egy versenytársat feltételezések nélkül dimenziónkénti visszakövethető bizonyítékról szól, nem egyetlen számról, és annak, hogy hogyan méri fel vállalatát a versenytársakhoz képest azzal a kérdéssel kezdődik, mely dimenziók döntik el most az üzleteket, nem azzal, melyek döntötték el tavaly.
Az alapkérdésre, hogy vállalatánál mely munkát lehet valóban átvenni az AI-val, az FTE TO AI munkaelemzése ad választ feladatonként. A versenytársakkal való összehasonlításhoz az első lépés kisebb: az ingyenes dimenzióellenőrzés, amelyben megnevezi, miben véli győztesnek magát, és láthatja, mely állítások védhetők bizonyítékkal, és melyek alapulnak feltételezésen. A teljes benchmark, peer csoporttal és bizonyítékmátrixszal, jelenleg épül.